
A kezdetben kiegészítő terápiának tartott módszer fokozatosan vált sokak által ismert és igénybe vett gyógymóddá. Számos fodrászszalonban és kozmetikában az alapszolgáltatás része, igaz, a fogásokat a nyugati kultúra igényeihez és elvárásaihoz igazították.
Az indiai fejmasszázs elterjesztését Narendra Mehta, indiai származású, Londonban élő vak masszőrnek köszönhetjük, aki furcsának találta, hogy a svédmasszázs (és a többi, nyugaton alkalmazott testkezelés) nem foglalkozik a fejjel. Mehta a hazájában oly nagy múltra visszatekintő fejmasszázst továbbfejlesztette, és champissage néven népszerűsíteni kezdte (a champi hindi nyelven fejet jelent; s egyébként a sampon szó is ebből származik).
Mehta a champissage-et kifejezetten a nyugati világban jelentkező problémák - többek között a stressz, a kimerültség, az idegesség, a szemfáradtság, a fejfájás, a nyak és vállfájdalmak - kezelésére fejlesztette ki úgy, hogy hétköznap is szinte bárhol, bármikor lehessen alkalmazni. Ez rendkívül fontos, hiszen a munkánk és a napi tevékenységeink igencsak megváltoztak: a hangsúly áttevődött a fizikai aktivitásról az ülő életmódra. A testünk helyett leginkább az elménket dolgoztatjuk meg, hogy megbirkózhassunk azzal a hatalmas mennyiségű információval, amellyel naponta bombáznak bennünket. A szellemi túlterheltséghez mozgáshiány társul, így testünkben kialakult feszültséget soha nem oldjuk fel, ami a közérzetünkre is kihat.

Ne feledkezzünk meg azonban a fejmasszázs spirituális gyökereiről, hiszen sokkal többet nyújt az izmok ellazításánál: megnyugtatja, a lelket, és a segít visszaállítani testünk életenergiáinak egyensúlyát.